KÖSZÖNTÜNK A YUKKU
BIRODALMÁBAN!
ÍGY KEZDŐDÖTT
Mennyi ideje is? Körülbelül 3 éve. Bab még apró kis formátlan lény volt, láthatatlanul a hasamban. Millió dolgot akartam! Elsősorban felhőtlen, békés várandósságot, komplikációmentes szülést és neki, a kis láthatatlannak, egy igazi kuckót, egyszerű, szép, barátságos, jól kihasználható cuccokkal.
A fejemben persze erről a kuckóról volt egy kész kép, elképzeltem a kis részleteket és bújtam a netet, piacokat, hogy megtaláljam mindezt. És amikor nem találtam, úgy döntöttem, elkészítem magam. Még varrógépem sem volt. Bab baldachinját kézzel varrtam meg. Hamarosan kaptam egy varrógépet és menthetetlenül beleszerettem az alkotás ezen, eddig számomra szinte teljesen ismeretlen világába.
Nem sokkal ezután varrtam Babnak egy székre húzható, interaktív konyhát maradék anyagokból, nyitható ajtajú sütővel, tárolókkal, tépőzáras gombokkal és mindenki oda volt érte. És miközben persze rettenetesen büszke voltam rá, pirongtam is, mert láttam a hibáit, az amatőr varró kezemunkáját.
Mennyi ideje is? Körülbelül 3 éve. Bab még apró kis formátlan lény volt, láthatatlanul a hasamban. Millió dolgot akartam! Elsősorban felhőtlen, békés várandósságot, komplikációmentes szülést és neki, a kis láthatatlannak, egy igazi kuckót, egyszerű, szép, barátságos, jól kihasználható cuccokkal.
A fejemben persze erről a kuckóról volt egy kész kép, elképzeltem a kis részleteket és bújtam a netet, piacokat, hogy megtaláljam mindezt. És amikor nem találtam, úgy döntöttem, elkészítem magam. Még varrógépem sem volt. Bab baldachinját kézzel varrtam meg. Hamarosan kaptam egy varrógépet és menthetetlenül beleszerettem az alkotás ezen, eddig számomra szinte teljesen ismeretlen világába.
Nem sokkal ezután varrtam Babnak egy székre húzható, interaktív konyhát maradék anyagokból, nyitható ajtajú sütővel, tárolókkal, tépőzáras gombokkal és mindenki oda volt érte. És miközben persze rettenetesen büszke voltam rá, pirongtam is, mert láttam a hibáit, az amatőr varró kezemunkáját.
HOGY NE MINDENT EGYEDÜL...
KövesS
minket
RÁKOS BLANKA
A YUKKU KITALÁLÓJA ÉS MOTORJA
MESÉK, KARAKTEREK
TERMÉKFEJLESZTÉS
MARKETING
...
Zsongott a fejem. Mikor este lefeküdtem és nem tudtam aludni (vagy épp ezért nem tudtam aludni), azon agyaltam, mivel lehetne sokasodó termékötleteimet még egyedibbé, értékesebbé, hasznosabbá tenni, utána pedig, hogy hogyan lehet mindezt a legjobb formába ölteni. Most, tulajdonképpen az indulás kapujában talán még a korábbinál is jobban zsong a fejem. Számtalan feladat hever szerte, én meg igyekszem mindent kézben tartani és minden nehézsége és buktatója ellenére a tökéletességére koncentrálni.
Bízom benne, nagyon fogjátok szeretni a YUKKU saját kis (mese)világát, egyszerű designját, apró, okos kis megoldásait, a termékek kihasználhatóságát és mindazt a szeretetet és kreativitást, amit napról napra belepréselek. :)
Blanka, 2018. nyár
HOVA TARTUNK?
Nehéz belátni, hogy mindent nem lehet. Nem lehet belegyűrni egy ugyanolyan 24 órás napba mindent, mint amiben vállalkozósdi nélkül is művészeti értékkel bíró time management volt létezni. Arról nem is beszélve, hogy egy csomó mindenhez egyáltalán nem értek. Vagy csak kicsit.
Idővel sikerült megtalálni azokat a barátokat (igen, én hiszek abban, hogy a barátság nem akadálya a közös munkának és fordítva), akik időt és energiát nem sajnálva oda tudják tenni magukat valamiért, ami fontos nekem. És már nekik is... :)
Aztán sikerült olyan segítőket találni, akik teljesen ismeretlenül adtak bele mindent azért, hogy a YUKKU létrejöhessen és elinduljon világhódító útjára. Az út pedig itt kezdődik!
VERES CSONGOR
Persze, a végtelenbe, de mi lesz addig?
Ha rajtam múlik - már pedig egy jelentős része rajtam múlik -, akkor hamarosan 2-3 új mintával és új termékekkel örvendeztetünk meg Titeket.
Mióta valós, megfogható kezd lenni a sok-sok tervezés eredménye, vagy száz kisebb-nagyobb baki történt. Hiába az előrelátás, gondos szervezés, pontos feladatkiosztás. Az élet valahogy nem ilyen sima ügy. Az viszont biztos, hogy az összes, az adott pillanatban végtelenül tragikus helyzetből tanultam, a tanulságokat levontam, a hibákat feljegyeztem.
Szóval hogy hova tartunk? Még mindig a végtelenbe. És oda az út fejlődéssel van kikövezve. Legalábbis ma ez a tanulság. :D